another day, like yesterday

ray, goodman & brown.. 1979-ből.
korosztályom még csak embrió állapotban hallhatta ezt, mikor elindult a 12 inches anyáink, apáink házibuliján.. persze hogy a fenében indult volna egy us chart #10 alá nem igen kúszó ridömendbúl és szól szálakon futó afroamerikai trio mikor még csúnyán a vasfüggöny rozsdásabbik felét bámultuk. na de aggodalomra semmi ok. :) volt azért nekünk is jócskán a jóból..
persze a bar-kays, rick james, gwen mcrae vonal nem igazán futott kő sikert rántotthúsgulyásföldön. nem is számít talán, ma már itt a youtube, meg a wikipedia, meg a fájlmegosztócserélő (illegális) vonal.. szóval aki ha úgy édes fiam kánaán és terüljterülj.
visszalépve a bekezdés fölé (téridőugrás) :) volt itt metro, illés, bergendy, omega, lgt, apostol gemini, mini, syrius és még sorolhatnám. nademostakkor jön a kérdés.
kishazánk 40entúli lakossága ilyen zenéket hallhatott, miért van az, hogy a 90-es évektől a hazai "popzene" hanyatlása olymértékben kicsapja a biztosítékot, hogy a rendszerváltozós, vasfüggönyleszarós, vöröscsillagletépős szituációk után megjelent kismagyar (illetve nagy is) korongok erősen a hallgathatatlan kategória zsákjába kerülnek. - miközben a 40entúli bólogat a dáridóban, leül győzi művészurat nézni, megveszi matyi és a hegedűs kazettáját és agyonmegvisszahallgatja a skoda 120l-ben.

remélem ha megvilágosodom, majd erra a kérdésemre is tudok válaszolni..
.. de addig legalább szóljon: